[ Featuring Wenk ]
Drága Kincsem, takard bilincsem
Mintha soha nem felejthetne
Térérzékemet elvesztettem
Mi oka volt, hogy eleresztett?
Felhőkbe' járok és nézek rátok
Keresve utamat mindenki között
Bársonykék angyal oszlatja az előttem gomolygó ködöt
Kérlek, csak adj még egy percet
Hogy megtegyem, miket eddig nem mertem
Fedezzünk fel együtt új világot
Mind dobjuk tengerbe, mi fájó
Hajtsunk egyet és intsünk a mának
Kezem már eléggé megfáradt
Indulsz, vagy maradsz?
Erre csak egy a válasz
Illúziója a kényszernek
Hogy van még értelme a létünknek
Vajon látod-e még, hogy miér' küzdesz
Kemény munkád vajon mikor térül meg
Mint a saját farkát kergető kutya
Körbeugrálunk, de nem tudjuk hova
Szól még mesénk, de a végét
Helyettem nem írja meg más tolla
Tolla, tolla, ne legyen másé
Megy a szekér előre, nem kell neki hátszél
Épp, hogy belekezd, de lefőtt már a kávé
Nem rossz a fényben, de jobb nekem az árnyék
Tolla, tolla, ne legyen másé
Megy a szekér előre, nem kell neki hátszél
Épp, hogy belekezd, de lefőtt már a kávé
Nem rossz a fényben, de jobb nekem az árnyék
Haza kéne menni, de kimaradna
Ha meg beüt a szar, mondd meg, hogy ki maradna?
Eljátsza, hogy befogad, de kitagadna
Csinálhatnék altert, de mi a fasznak?
Nem tudja senki, hogy mit akarhat
Nem látod a trekkjét a kirakatban
Azt hiszed, hogy a sorai kiapadtak
De az a baj vele, hogy még kiadatlan
Túl sokat szenvedsz az életben
Király helyett gyalog vagy, nem véletlen
Esténként átváltasz félkészre
És a valóságra hiszed azt, hogy tévképzet, de ah
Hagyjuk a faszba
Hangos az utca, ha indul az Astra
Eddig csak kicsibe, de most hozzuk nagyba
Bemondta az all-int, pedig nincs is több lapja
Drillt is tudnak a muskétások
A pont az 1, nem 0.7, vágod
Próbálsz nyúlni, de úgyis látom
Ki egyszer átbasz, úgyis át fog mégegyszer
Ez már csak így van
Beleestem már, de nem nagyon bírtam
Viszont lépek, mert épp hívnak
Hallgasd meg Wenket, hogy most mik nyílnak
Nyílnak a völgyben a kerti virágok
Még zöldell a nyárfa az ablak előtt
De látod amottan a téli világot
Én rég nem láttam a régi mezőt
Épp figyel Ön kinn a térfigyelőn
Észbe se kaptam, de még ide jön
Az a jó pár kép, amin ott állsz épp
Könnyek a szemembe' holtágképp
Mer' az urbán nép is kiakasztva
Előfordulhat az is, hogy kimaradsz ma
Mer' még kéne a sok lénél több pont ma
Tiszta kézzel piszkot hordva
Mennyire más ember voltam minden előtt
Képek előttem a múltból, pont mint ezelőtt
Na meg hogy lehet, hogy nem, mér' nem ezeröt' az ára
Má' megin' szanaszét csúszva az ábra, amin
Szertefoszlott álmok sírnak
Téged se látlak már régen vígnak
Ezért olykor túl nagy teret adok a kínnak
Na meg fel se veszem má' ha hívnak
