(Dolak-Saly Róbert )
Nekem az a nap oly fontos volt, mikor elõször meglattam,
Az a film csak róla szólt, soha nem felejtem el.
Fejen ekes tolldísz, komoly arcan nyers erõ,
Azt gondoltam akkor, hogy a peldakepem õ.
De a csoda hamar ködde valt, mikor azt olvastam egyszer,
Hogy a fõhõs kitalalt, soha nem is letezett.
Egy Karl May nevû ember agya hozta letre õt,
Úgy ereztem akkor, hogy a vilag összedõlt.
Winnetou a prerin
Sose lovagolt,
Persze csak azert nem,
Mert lova se volt.
Winnetou e Földön
Meg sohase jart,
Winnetou csak alhõs,
Égeti magat.
Winnetou az isten volt nekem, akit utanozni kezdtem,
Mokaszint viseltem, s neha azt mondtam, hogy "uff".
Az ajtó mögül lestem, hogy a böleny hatha jön,
Nem feltem, mert tudtam, hogy a vegen lelövöm.
Winnetou a bator,
Aki sose felt,
Persze csak azert nem,
Mert sohase elt.
Winnetou csak alom,
Nem igazi leny,
Satra soha nem volt,
Kiröhögöm en.
Winnetou a legjobb
Apacs indian,
Ki hiszi el így ezt
Meg ezek utan?
Winnetou-ra megsem
Haraguszok am,
Szülinapja nincsen,
Szomoru talan.