A kegyes hazugságok erdejében járok éppen
És nézem, ahogy nyulak ülnek kinn a réten
És nem tudom azt, hogy róka vagy fű legyek
Elkapjam őket vagy ők engem megegyenek
Itt a vége, itt a vég, nincsen más, csak a maradék
Itt a vége, itt a vég, nincsen más, csak a maradék
Aztán tovább szimatolsz, az orrod nem csalhat
A sűrű erdő ma mélyen elhallgat
Aki a múltban ragadt a jövőbe nem léphet
De a mostnak hódoló könnyen eltéved
Itt a vége, itt a vég, nincsen más, csak a maradék
Itt a vége, itt a vég, nincsen más, csak a maradék
Rajta túl sok a hús, ő túl sovány, ő túlon túl is, csak arra vár
Túl fiatal, vagy túl öreg, nézd milyen mély ez a nyúlüreg
Alíz világa, Csodaország, remélem nyitva áll ma és a csoda hozzád ér
Ad, de cserébe kér, a lábad épp a cserépbe ér
Elültetnek a nyúl mellett és nőhetsz amíg a nyúl enged
Vadászni jöttél de végül csak, te vagy az akit a nyúl elkap
Itt a vége, itt a vég, nincsen más, csak a maradék
Itt a vége, itt a vég, nincsen más, csak a maradék
Itt a vége, itt a vég, nincsen más, csak a maradék
Itt a vége, itt a vég, nincsen más, csak a maradék