Azt hiszem félek, két nap az élet
Sokkal rövidebb mint reméled
Furcsa emlékek, emberek és gépek
Barátok és ellenségek
Alig van időd mégis gyűlöletre fordítod
Rég halott emberek halott eszméit ordítod
Hidd el a tömegbe beállnod nem muszáj
Miért nem mondod már, hogy állj?
Tudod nagyon jól, hogy két nap az élet
Két nap a boldogság
Mégsincs késő, soha nincs késő
Hogy végre megváltozzál
De ne tedd mindig amit elvárnak tőled
Ébredj fel ideje lenne végre egy kicsit élned!
Hidd el a tömegbe beállnod nem muszáj
Miért nem mondod már, hogy állj?