24, itt állok a világ küszöbén
Engem biztosan nem változtat meg semmi körülmény
Csak nézek fel az égre, érzem, hogy még ver a szívem
Keresem a helyemet, megmásztam már ezer hegyet
Még mosolyogva nézek a tükörbe
De legbelül érzem, hogy lassan megyek tönkre
Félek, nem tudom, merre menjek
Csak azt tudom, hogy önmagam maradok, bármi legyen
Sokszor elestem, de nem adtam fel
Nem adtam fel
A gyerekkorom álmokból épült fel
De az élet néha durva, tele méreggel
Én mégis állok, bármi jöjjön
Nem engedem, hogy a szívem beletörjön
Látom a fényt, bár néha ködbe vész
Úgyis az álmom egyszer engem elér
24, itt állok a világ közepén
Nem tudom hova megyek, de engem még hajt a remény
Mehetek balra, akár mehetek jobbra
Csak tudnám melyik út vezet végig egy szebb napra
Még mindig mosolyogva nézek a tükörbe
Akkor is, ha tudom, hogy totál el vagyok veszve
Mindig a holnap ad erőt nekem az élethez
Tartani kell, tudom, hogy kis idővel könnyebb lesz
Sokszor elestem, de nem adtam fel
Nem adtam fel
A gyerekkorom álmokból épült fel
De az élet néha durva, tele méreggel
Én mégis állok, bármi jöjjön
Nem engedem, hogy a szívem beletörjön
Látom a fényt, bár néha ködbe vész
Úgyis az álmom egyszer engem elér