Kopasz fák, hósivatag
Csak ne jöjjön még egy zivatar
Utadban teljesen elakaszt
És téged végleg elfáraszt
Nem bírom már én erővel
Ép ésszel, de még egy kis idő kell
Mert újra eljön az áhított tavasz
Csak ne húzzad meg kérlek a ravaszt
Lesz még tavasz a jég alatt
A vihar után mindig ragyog a nap
A fák is újra élni kezdenek
És az út is könnyebb lesz veled
Most talán minden súlyos és kemény
De nem hagyom, hogy elnyeljen a sötét
Mert ott a fény, még ha nem is látod
De tudom, hogy egyszer megtalálod
Minden üres, mint a sivatag
Akár a lelkem mikor csalódtam
Összeomlott a világ bennem
Mikor elvesztettem mindenem
Bár most minden homályos és távoli
A gondokat mindig le kell tiporni
Mert a mélység csak egy állomás
Csak egy próbatétel, semmi más
Lesz még tavasz a jég alatt
A vihar után mindig ragyog a nap
A fák is újra élni kezdenek
És az út is könnyebb lesz veled
Most talán minden súlyos és kemény
De nem hagyom, hogy elnyeljen a sötét
Mert ott a fény, még ha nem is látod
De tudom, hogy egyszer megtalálod